Café Quijano: Óyeme, Mi Lola... (con sinalefas)

Café Quijano: Óyeme, Mi Lola...
(Youtube-videó)

Café Quijano: Óyeme, Mi Lola...
(Goear-audió; az előadót itt tévesen tüntették föl!)

Az aláhúzott, pirosbetűs szótagok a sinalefás (összevont) szótagok.

A piros betűk közé zárt szürke betűk azok a hangzók, amelyeket
a sinalefa miatt részben vagy teljes egészében elnyel az előadó.

Magyar példával szemléltetve: nem tudom = nem t'om.

A kék betűs szavak eleve diftongust tartalmaznak (pl. fue), azaz
egy szótagnak számítanak annak ellenére, hogy két magánhangzó
van bennük.

1. verze:

Se lla∙ma Lo∙la / y tie∙ne his∙to∙ria, aun- (1)
que, más que his∙to∙ria, / se∙a un po∙e∙ma (2).
Su vi∙da en∙te∙ra / pa∙só bus∙can∙do
no∙ches de glo∙ria / co∙mo al∙ma en pe∙na (3).

(1) A "historia, aunque" szópárban a "historia" szó utolsó szótagja
(ria) eleve diftongust tartalmazó (hangsúlytalan) szótag, de ehhez
hozzáolvad az "aunque" szó első, szintén diftongusos (de hangsúlyos)
(aun) szótagja. Az eredő: "historia, aunque" helyett mintha
az lenne, hogy "his∙tor∙iaun∙que".

(2) A "sea un poema" esetében a természetes hangsúly
zenei okokból csúszik a (se-) szótagról az (-a) szótagra,
amelybe viszont beolvad a következő hangsúlytalan (un)
szótag (sinalefa).

 (3) A "como alma en pena" a két sinalefa miatt nem hét
szótag, hanem csak öt: "com' alm' en pena".Ezt az írott
szöveg alapján magától értetődőnek tartja az ember, de
amikor beszélt/énekelt szöveget hall, magyar füllel eleinte
nehéz kivadászni, hogy mi az, amit a beszélő elnyel.

"Lolának hívják, és története van, bár
nem is annyira történet, mint inkább vers...
Egész életében dicsőséges éjszakákat
keresett, akár egy fájó lélek..."

De∙trás de su man∙to / de frí∙a da∙ma
te∙nia es∙con∙di∙das / tre∙men∙das ar∙mas (4);
pa∙ra las ba∙ta∙llas / del ca∙ra a ca∙ra
que con ven∙ta∙ja / muy bien li∙bra∙ba.

(4) A "tenía escondidas" esetében a "tenía" szó természeteshangsúlya a (-ní-) szótagon zenei okokból összeolvad az"escondidas" szó első szótagjának (es-) másodlagos (!) hangsúlyával. Így a "te∙ní∙a es∙con∙di∙das" -- vagy (sinalefával)"te∙ní∙a es∙con∙di∙das", "te∙ní∙es∙con∙di∙das" -- helyett
voltaképp azt halljuk, hogy "ten hies∙con∙di∙das".
Ez azonban csak zenei okokból következik be (licencia).

Le fue muy mal / de ma∙no en ma∙no,
de bo∙ca en bo∙ca, / de ca∙ma en ca∙ma;
co∙mo u∙na mu∙ñe∙ca / que se des∙gas∙ta
se que∙da vie∙ja / y la pe∙na a∙rra∙stra.

Refrén (2 és félszer ismételve):

Ó∙ye∙me mi Lo∙la, / mi tier∙na Lo∙la,
tu tri∙ste vi∙da es / tu tri∙ste hi∙sto∙ria,
pe∙ro que ma∙ne∙ra / de ca∙mi∙nar
mi∙ra que so∙ber∙bia / en su mi∙rar...

2. verze:

Fue mu∙jer se∙re∙na / ha∙sta en el in∙stan∙te
de en∙tre∙gar∙se pre∙sta / a sus a∙man∙tes.
Es tiem∙po de llan∙to, / es tiem∙po del du∙da,
de no∙stal∙gia / y de su lo∙cu∙ra.

Tie∙nes el con∙sue∙lo / de sa∙ber∙te llena
de ca∙ri∙ño lim∙pio / y a∙mor sin∙ce∙ro,
por∙que na∙die su∙po / ro∙bar de sus be∙sos
e∙so que te sob∙ra / y que na∙die a∙ño∙ra.

(Refrén...)

Coda:

Es el tiem∙po de la a∙rru∙ga / que no per∙do∙na,
es el tiem∙po de la fru∙ta / y la pin∙tu∙ra.

"Eljött a ránc ideje, a ráncé, amely nem ismer pardont;
eljött a gyümölcsérés ideje -- és az arcfestésé..."

* * *