Les Luthiers (pronunciado /lely'tje/) es un grupo argentino de humor que utiliza la música como un elemento fundamental de sus actuaciones, con instrumentos informales creados a partir de materiales de la vida cotidiana. De esta característica proviene su nombre: luthier, que en francés significa «creador de instrumentos musicales».
El conjunto está compuesto por cinco miembros (originalmente, eran siete), todos ellos músicos profesionales, y comenzó su trayectoria en la segunda mitad de la década de 1960 en la ciudad de Buenos Aires.
Se le ha postulado al Premio Príncipe de Asturias de las Artes 2011, "el máximo galardón internacional que se concede a las actividades culturales, ciéntificas y humanitarias en todo el ámbito hispano." El galardón de las Artes se concede a la persona, grupo de personas o institución cuya labor en la arquitectura, cinematografía, danza, escultura, música, pintura y demás expresiones artísticas constituya una aportación relevante al patrimonio cultural de la humanidad. [Wikipedia]
A continuación un fragmento del drama "Enrique VI" de William... Shakehands.
Most pedig részlet következik a "VI. Henrik" című drámából. A szerző: William... Shakehands.
A Shakehands angol szóvicc a Shakespeare ("dárdarázó") alapján; jelentése: "az, aki kezet ráz".
Escena septima del cuadro tercero del acto primero. El Rey Enrique VI ha rezado la novena en su cuarto y después de unos segundos atraviesa la quinta.
Első felvonás, harmadik kép, hetedik jelenet. VI. Henrik király épp elimádkozta a kilencedet a szobájában, majd néhány másodperc elteltével átvág a konyhakerten.
A két nyitómondatban olyan sorszámnevek is szerepelnek, amelyeknek a számoktól függetlenedett, önálló főnévi jelentése is van:
novena: kilencedik / kilenced (a kilenced kilenc napig tartó jámborsági gyakorlat a katolikusoknál; akkor imádkozzák, amikor nagyon vágynak valamire, mint pl. itt a király María kegyeire és a trónra, vagy fordítva)
cuarto: negyedik / szoba
segundo: második / másodperc
quinta: ötödik / Argentínában a birtok/telek zöldségeskertje; egyébként korcsoport (katonai sorozásnál)
Emiatt az utolsó rész úgy hangzik, hogy a negyedikből átmegy az ötödikbe (a cuarto-ból a quinta-ba).
- Ven, juglar, acerquémonos al balcón de María para darle una serenata.
- Jöjj, dalnok, menjünk szerenádot adni María erkélyéhez!
María, María... ¡Mírala! ¡Qué bella plebeya...! ¿Debo abdicar al trono por amor a ella?
María, María... Nézz csak rá! Milyen szép plebejusnő! Vajon le kell mondanom a trónról iránta érzett szerelmem miatt?
Ez egyértelmű oldalvágás a barát/ellenség angoloknak; Angliában a legmodernebb időkben is akadt olyan trónörökös, aki lemondott a trónról, hogy azt a közrendbeli nőt vehesse feleségül, akit akart.
¿Vale acaso más una fría corona que un solo reflejo de sol en los dorados cabellos de María Blessing?
Többet ér talán egy hideg korona, mint a napfény egyetlen csillanása María Blessing arany fürtjein?
A Blessing beszélő név; jelentése az angolban: áldás.
- Y... más o menos...
Hát... többé-kevésbé...
- Oh, oh, dolientes espíritus, oh, sempiternos gemidos, acudid en mi ayuda, decidme qué debo hacer en este momento aciago... Así hago algo...
... Ó, ó, szenvedő szellemek, ó, örök nyögések, siessetek segítségemre, mondjátok meg, mit kell tennem e végzetes pillanatban... Így csinálok valamit...
aciago/hasí hago: A jelenet első szóvicce. Nem különösebben szellemes, de nem is ez a dolga; csak felkészít arra, hogy mi következik: egy sor, a hangzás alapján félreérthető fázis félreértések sorozatát fogja előidézni.
Az "aciago" és az "así hago" kifejezések hangzásában a seseo miatt nincs különbség a legtöbb latin-amerikai dialektusban, de ez több spanyolországi nyelvjárásra is igaz. A szótagok száma persze eltér: az aciago [a∙sjá∙γo] három szótagos (az ia diftongus), az así hago [a∙sí á∙γo] pedig négy szótagos. Ugyanakkor ha a beszélt nyelvben két hangsúly egymás közelébe kerül, az egyik (a jelentés szempontjából kevésbé fontos) alárendelődik a másiknak: así hago [a∙sí á∙γo] => [a∙si∙á∙γo] => [a∙sjá∙γo].
(A María Moliner-féle szótár külön kiemeli, hogy az así szóvégi hangsúlyos í-je diftongizálódhat, ha hangsúlyos magánhangzó követi.)
María, María, la corona, ¡la corona!... ¿Pero qué importa una corona,si el resto de la dentadura está sana?
María, María; a korona, a korona!... De mit számít egy korona, ha a fogazat többi része ép?
Újabb szóvicc, amely a corona szó kétértelműségét használja ki (királyi ékszer és hatalmi jelkép, illetve fogtechnikai műtárgy). Ismét nem túl szellemes; ellenben felkészít arra, hogy a félrehallásokon kívül a kétértelműségek is szerepet játszanak majd a továbbiakban. Elég jól meg van írva a jelenet.
El trono, la gloria vana, el oropel vacuo... ¡Ah, mira, juglar, mira la estatua que me inmortaliza sobre brioso corcel... Yo en mi vanidad, ordené que gastaran los dineros del reino en una estatua ecuestre... Cuestre lo que cuestre...
A trón, a hiú dicsőség, az aranyfüst talmi, üres csillogása... Ah, nézd, dalnok, e szobrot, mely tüzes paripán örökít meg... Hiúságomban elrendeltem, hogy a királyság pénzét költsék egy lovasszoborra... Kerül, amibe kerül...
cuestre lo que cuestre: szójáték; helyesen "cueste lo que cueste" (kerül, amiben kerül) lenne. Kontaminációnak hívjuk, amikor egy szó hangzó alakja a beszédben befolyásolja egy másik szó hangalakját: ecuestRe + cueSTe = *cuestRe. -- Sok nyelvbotlás ilyen, és sok nyelvtörő épül erre a jelenségre (sárga bögre, görbe göbre...).
¡Mira, mira las figuras! El rey, el caballo... Sólo falta la sota...
Nézd, nézd a szoboralakokat! A király, a ló... Már csak a tökfilkó hiányzik...
El rey (12), el caballo (11) y la sota (10): a spanyol baraja kártya lapjai; az uralkodó, a lovagok (nemesség) és a fegyverhordozó (apródok).
El rey (12), el caballo (11) y la sota (10)
Ha valami magától értetődő (obvia, muy clara, inamovible, etc.), azt mondják: es de sota, caballo y rey.
El poder; el trono... El trono o María... Al fin y al cabo, el trono lo quiero para posarme sobre él y satisfacer mis deseos,los más sublimes y los más perversos... En cambio, a María la quiero para... ¡Caramba, qué coincidencia!
A hatalom; a trón... A trón vagy María... Végsősoron a trónt azért akarom, hogy elfoglaljam rajta a helyem és kielégítsem vágyaimat, a legmagasztosabbakat s a legalantasabbakat... Ellenben María arra kell, hogy... Nahát, micsoda véletlen egybeesés!
Ez a rész zseniális; a színészek/zenészek is hallhatóan elröhögik magukat.
Ven, juglar, ven, ven, acercate, mira... Quisiera cantarle a María, pero el destino me ha castigado con dura mano en mi inspiración musical... Ruégote, ponle música a mis inspirados versos a María.
Jöjj, dalnok, jöjj, jöjj, jöjj közelebb, nézd... Szeretnék énekelni Maríának, de a sors szűkmarkúan bánt velem zenei tehetség dolgában... Kérlek, zenésítsd meg a Maríához szóló ihletett verseim.
A spanyolban az intérprete szónak két jelentése is van: előadóművész, illetőleg tolmács. -- A magyarban is ismerős ez az átfedés, hiszen ha valaki más szerzeményét adja elő, arra azt mondjuk, "most XY műve következik ZQ tolmácsolásában".
Valójában az, hogy a dalnoknak el kell énekelnie a király szavait, részint előadóművészet, részint azonban ténylegesen tolmácsolás... Látni fogjuk, miért -- és látni fogjuk azt is, hogy milyen hétköznapi problémákat él meg a tolmács még akkor is, ha úgymond "tudja" a nyelvet... Hiszen itt csak spanyol-spanyol tolmácsolásról van szó!
A római korban az interpres még az az ember volt, aki az eladó és a vevő közötti közvetített, hogy meg tudjanak egyezni az árban valahol félúton. Ez a jelenet is voltaképp egy alkudozás lenne María kegyeiért, ahol a dalnok a közbenjáró a maga előadóművészetével.
Rey (R): Por ser fuente de dulzura... / Mert az édességnek forrása vagy...
Juglar (J): Por ser fuente de dulzura... / Mert az édességnek forrása vagy...
R: Por ser de rosas un ramo... / Mert csokorra való rózsa vagy...
J: Por ser de rosas un ramo... / Mert csokorra való rózsa vagy...
R: Por ser nido de ternura... / Mert a kedvesség fészke vagy...
... oh María, yo te amo! / ... ó, María, szeretlek téged!
J: Por ser nido de ternura... / Mert a kedvesség fészke vagy...
... oh María, yo te amo! / ... ó, María, szeretlek téged!
(A király halk utasítást ad a dalnoknak, aki korrigál:)
J: ... Oh María, él la ama. / ... ó, María, (Őfelsége) szereti Önt.
A király utasítást adott a dalnoknak/tolmácsnak, hogy ne szó szerint ismételje a szavait (én/én), hanem az egyes szám első személyt ("Szeretlek!") váltsa át egyes szám harmadik személyre ("Szereti magát!").
A király azért ad ilyen utasítást, mert nincs hozzászokva a tolmácsoláshoz, és attól tart, a célszemély -- María -- esetleg félreérti a helyzetet és azt hiszi, hogy a dalnok/tolmács szerelmes belé, nem a király. Ebből adódnak aztán a kavarodások.
A tolmácsolás gyakorlatában ez a fajta átváltás rettenetesen zavaró; amatőr tolmácsok szokták csinálni:
"Köszönetet szeretnék mondani Smith úrnak a meghívásért mind a magam, mind pedig munkatársaim nevében."
... helyett:
"Kovács úr azt mondja, hogy köszönetet szeretne mondani Smith úrnak a meghívásért mind a maga, azaz a Kovács úr nevében, mind pedig a munkatársai, mármint a Kovács úr munkatársai nevében... egyaránt."
R: Ámame como yo te amo a ti... / Szeress úgy, ahogy én szeretlek...
J: Ámelo como él la ama a Usted... / Szeresse (őfelségét) úgy, ahogy ő szereti Önt...
R: ... y los demás... / ... és a többiek...
... envidiarán nuestro amor... / ... irigyelni fogják a szerelmünket...
J: Mmm... todos nosotros... / Hmm... mi meg mindannyian...
... envidiaremos el amor de Ustedes... / ... irigyelni fogjuk az Önök szerelmét...
Mmm: A dalnoknak/tolmácsnak egy kicsit gondolkodnia kellett a "demás" ("többiek") átváltásán... Ami a király és María szempontjából a "többiek", az a tolmács/dalnok szempontjából "mi".
Kínos helyzet, mert a tolmács nincs arra lelkileg felkészülve, hogy a saját személyéről mondjon ki olyan mondatokat, amelyeket valaki más (az ügyfél) fogalmazott meg.
Klasszikus példa, amikor a tolmácsnak pont azt kell tolmácsolnia, hogy "Ez biztos fordítási hiba volt, hadd korrigáljak...", miközben az esetek felében nem a tolmácsolásban volt a hiba, hanem abban, hogy az ügyfél maga nem fogalmazott világosan és egyértelműen...
R: Oh mi amor, María mía... / Ó, szerelmem, Maríám...
J: Oh su amor, María suya... / Ó, (Őfensége) szerelme, Maríája...
R: Mi brillante, mi rubí... / Brilliánsom, rubinom...
J: Su brillante surubí... / (Őfelsége) brilliáns harcsája...
Mi brillate, mi rubí: Brilliánsom, rubinom (azaz: kincsem, drágakövem).
Su brillante, su rubí: Az ő brilliánsa, az ő rubinja.
A beszédben az intonáció gyakran nem jelzi egyértelműen, hogy hol van vessző. Ez azt eredményezi, hogy a brillante főnévből előrehelyezett melléknév lesz, és a dalnok/tolmács az utolsó két szót "egybehallja":
Su brillante surubí: (Őfelsége) ragyogó csukafejű harcsája. (Argentínában népszerű, a folyók fenekén élő halféle.) -- Itt már kezd kisiklani a projekt...
Mi rubí...
Surubí...
... y surubí trozado
(sztéknek való szeletelt harcsa).
R: Mi canción, mi poesía, ... / Dalom, költészetem, ...
... nunca te olvides de mí... / ... soha ne felejts el engem!
J: Su canción, su poesía, ... / (Őfelsége) dala, költészete, ...
... nunca se olvide de su... / ... soha ne feledkezzen meg (Őfelségének a khm...) ...
nunca te olvides de mí...: soha ne felejts el engem. Hallás alapján azonban kétértelmű a dolog (nem hallatszik, hogy az utolsó szó "mí" ékezettel vagy "mi" ékezet nélkül), ezért a dalnok arra gondol, hogy birtokos névmásról van szó és majd még folytatódik a mondat (azaz tévesen anticipál):
Nunca se olvide de él: Soha ne feledje el őt...
... helyett ezt mondja:
Nunca se olvide de su...: Soha ne felejtse el az ő (valamijét...) ...
A mondat nem folytatódik (pedig folytatódhatna: ... érzéseit, hősieségét, ígéretét, bátorságát, kitartását, bármit). A dalnoknak/tolmácsnak azonban már nincs ideje korrigálni; ez a hajó elment. Ez gyakran előfordul.
R: Tú estás encima... / Minden dolgoknak...
... de todas las cosas, mi vida... / ... felette vagy, életem...
J: Usted está encima... / Ön rajta van minden...
... de todas las cosas subida... / ... felemelt dolgon...
A mi vida (életem) helyes átváltása a su vida (az ő élete), ez azonban ugyanúgy hangzik, mint a subida (felemelt) particípium. A dalnok/tolmács itt valószínűleg nem is hibázott; a közönség fantáziáján múlik, hogy mit hall, márpedig (a jelenet szerzőjének kiszámított gegje alapján) itt már valószínűleg mindenki arra gondol, amire egészen biztosan a király is: hogy ti. María a felálló dolgok (pontosabban egy bizonyos felálló dolog) tetején helyezkedik el. (Amúgy Shakespeare életműve is tele van ilyen kétértelműségekkel.) -- Az egyeztetés hiánya (cosaS subida) fel se tűnik, hiszen a szó végi "s" gyakran eleve nem hallható a spanyol dialektusokban.
R: Eres mi sana alegría ... / Te vagy az én egészséges vidámságom...
J: Usted es su sana... / Ön (Őfelsége) egészséges/Susana...
... eh, María, alegría... / ... ööö... Maríája, vidámsága...
mi sana alegría: az én egészséges vidámságom. Harmadik személyben áttéve tényleg su sana alegría (az ő egészséges vidámsága) a helyes megoldás. A dalnok/tolmács azonban azon kívül, hogy (1) mondja, amit már lefordított fejben, (2) fordítja fejben, ami épp elhangzott, (3) és hallgatja, ami épp most hangzik el (és mindezt egyszerre), egyúttal (4) saját tolmácsolását is hallgatja és ellenőrzi. Észre is veszi, hogy a su sana pont úgy hangzik, mint a Susana. Ez megzavarja; azt hiszi, összekeverte a nő nevét, ezért (rosszul) korrigál:
Usted es Susana... eh, María, alegría...: Ön az (ő egészséges.../Susanája...) ... ööö... Maríája, vidámsága...
R: Mi amor... / Szerelmem...
J: Su amor... / (Őfelsége) szerelme...
R: Mi tesoro... / Kincsem...
J: Su tesoro... / (Őfelsége) kincse...
R: ¡Mímame! / Kényeztess el!
J: Súmame... / Merítsen el engem...
Súmelo... / Összegezze (Őfenségét)...
A dalnok/tolmács a mi alegría, mi amor, mi tesoro főnévi elemek sorozata alapján kicsit elalszik, és a mímame felszólító igét úgy értelmezi, mintha az is főnévi szerkezet, mi mame lenne. Ezért a mi szótagot E/1 birtokos névmásként értelmezve automatikusan átváltja E/3-ra: su mame.
Mivel menet közben észleli, hogy a mame mint főnév értelmetlen, és hogy amit mondott (su mame), az úgy hangzott, hogy súmame.
A súmame a sumir (elmerít) ige magázó felszólító alakja (merítsen el engem). Ugyanez lenne a sumar (összegez) ige tegező felszólító alakja is (összegezz engem), de ugye a dalnok/tolmács végig magázva beszél Maríához, ezért a hallgatóság is nyilván magázva értelmezi a szót. -- Egy csomó igepár van, amelyet indicativo-ban és subjuntivo-ban keresztberagozunk (sentar/sentir, sumar/sumir, mentar/mentir, stb.), azaz az egyik indicativo-ja a másik subjuntivo-ja és fordítva. Ilyenkor mindig csak a kontextus segít az értelmezésben.
A súmame (merítsen el engem) alakról azonban a dalnok/tolmács sejti, hogy melléfogás. Javítani igyekszik, de nem megy eléggé vissza a forráshoz (ti. nincs ideje). Sőt, ezen a ponton már nem emlékszik arra, hogy a su mame/súmame hangsort a király mondta-e vagy ő maga... Innen kezdve már csak találgat; ennek eredménye a súmelo, ami a sumar igéből összegezze őt, vagy merítsd el őt... Egyik se illik a kontextusba. Teljes káosz, több rossz értelmezés, átváltás, korrekció követi egymást.
R: Tanto tú que te me metes en lo más hondo de mí...
R: Annyira mélyen vagy bennem...
J: Tanto Usted...
J: Ön annyira...
Itt a király megfeledkezik a dalnokról/tolmácsról, és nem hagy neki időt a tolmácsolásra, ami miatt a tolmács el is úszik. Szinkrontolmácsolásnál ez kisebb gond lenne, de itt konszekutív tolmácsolás folyik, azaz elvben a király és a tolmács egyszerre nem beszélhetne, mert abból hangzavar lesz (nincs tolmácsberendezés, fejhallgató, mikrofon, csatornaváltó gomb...).
R: ... que ya no sé si soy de mí o si soy de tí...
R: ... hogy már nem tudom, a magamé vagyok-e vagy a tiéd...
J: Tanto Usted...
J: Ön annyira...
Ez hirtelen annyira filozofikus a korábbi sablonokhoz képest, hogy a dalnok/tolmács gondolkodni kényszerül; hogy időt nyerjen, újra nekifut a mondatnak.
R: ... si tú me amaras a mí, amarías en mí aquello que amamos nosotros...
R: ... ha szeretnél engem, azt szeretnéd bennem, amit mindketten szeretünk...
J: Tanto Usted...J: Ön annyira...
Ez tolmácsolásban már szinte megcsinálhatatlan. Írásbeli fordításban simán megoldható lenne, de az nem segít a tolmácson. -- Ezért jó, ha a bonyolult beszédet a tolmács előre megkapja és fel tud készülni belőle.
R: ... y envidiarías vosotros y ellos...
R: ... és (egyszerre) irigyelnél bennünket és őket...
J: .... ¡Amelo!
J: Szeresse (Őfenségét)!
A dalnok/tolmács profi; miután menthetetlenné vált a helyzet a forrásszöveg bonyolultsága miatt, előveszi az alapszabályt -- adjuk vissza a lényeget: "Szeresd!"
R: Cuando miras con desdén, ... / Mikor megvetéssel nézel, ...
J: Cuando mira con desdén, ... / Mikor megvetéssel néz, ...
R: ... pareces fría, sujeta, ... / ... hidegnek tűnsz, alárendeltnek, ...
J: ... parece fría su... su cara, ... / hidegnek tűnik a pof... az arca, ...
Itt a tegezésről a magázásra való átváltás okoz gondot. A pareces tegező E/2, és nem félreérthető; a pareces sujeta emiatt egyértelmű (alárendeltnek látszol). A parece azonban két különböző dolog is lehet. Egyrészt lehet magázó alak: (Usted) parece sujeta (Ön alárendeltnek látszik). Itt a névmás (Usted/Ön) nincs kitéve, ezért lehet, hogy harmadik személyű alanya van a mondatnak, és ez az alany fel is bukkan, ha a sujeta szót -- ismét csak -- birtokos névmással ellátott főnévként értelmezzük: parece fría su jeta: hidegnek tűnik a pofája. -- Ezt azonban nyilván nem lehet mondani egy hölgynek, úgyhogy a sujeta-ból (alárendelt) su cara (az Ön arca) lett, nehogy su jeta (az Ön pofája) legyen. -- Vitatott kérdés, és helyzettől függ, hogy a tolmács tompíthatja-e az eredetiben elhangzó üzenetet... -- A jeta egyébként a seta (pofa) szó andalúz jejeo-s kiejtéséből eredő változat.
R: Por ser tan grandes tus dones, no caben en mí, mi bien.
R: S mert oly nagyok az adottságaid, el sem férnek bennem, áldásom.
J: Por ser tan grandes sus dones, no caben en su soutien...
J: S mert oly nagyok az adottságai, bele se férnek a melltartójába...
Itt az en mí, mi bien kifejezést a dalnok/tolmács úgy értelmezte, mintha a király habozott volna, hogy mit mondjon (mi... mi bien), pedig valójában azt mondta, hogy en mí (bennem/belém), majd hozzátette egy kedveskedő megszólítást: mi bien (szó szerint "javam", azaz kb. "áldásom").
Persze a szám végére csattanó kell; így lett a mi bien-ből megmagyarázhatatlanul su tien, ami ugyan nem értelmes, viszont pont úgy hangzik, mint a soutien, ami francia szó és melltartót jelent. (Más felvételeken, példáué a legalul beillesztett videófelvételen az azonos jelentésű sostén szó hangzik el. -- Tehát vegyük át a szinonimákat: sujetador, soutien, sostén, brasier, corpiño...)
R: ¡¡¡No!!! ¡¡¡No!!!
R: Nem!!! Nem!!!
J: ¡¡¡No!!! ¡¡¡No!!!
J: Nem!!! Nem!!!
R: ¡Tunante!
R: Semmirekellő!
J: ¡Sunante!
J: Sunante!
Itt már jól ismerjük a tu/su gépezetet, és már minden vicces, még a sunante (su nante) szó is, ami pedig nem is jelent semmit.
R: ¡Miserable!
R: Szerencsétlen!
J: ¡Suserable!
J: Suserable!
R: ¡Guardias, a mí!
R: Őrök, hozzám!
J: ¡Guardias, a él!
R: Őrök, (Őfelségéhez)!
Az őrök -- tiltakozása ellenére -- a királyt vezetik el. Ez életszerű is, mert többnyire nem a dalnokot/tolmácsot szokták kivezetni, ha a tolmácsolt üzenet miatt a tárgyalópartnernél betelik a pohár. Az elv: "don't shoot the messenger"; ne a küldöncöt végeztesd ki, ha rossz hírt kapsz...
